Filmzene a kenőanyagokról? Furcsa lenne

Világ életemben imádtam a filmzenéket. Ez persze nem azt jelenti, hogy olyan filmet nem nézek meg szívesen, ahol nem a zenén, hanem inkább a történeten van a hangsúly, de a szívem csücskei mindig is azok az alkotások, ahol az adott zenebetétek illeszkednek a történethez.

Ott van például a Mamma mia! című alkotás, amiben a csodálatos, és utánozhatatlan Meryl Streep játssza az egyik főszerepet. Miért imádom azt a filmet? Egyrészt a már említett színésznő miatt, másrészt pedig maga az egész szereplő gárda szinte csak A listás, elismert színészekből áll. Másrészt tetszik a történet is, tény, hogy nem valami nyakatekert és végigizgulós fajta, de attól még szívderítő. Végül, de nem utolsó sorban pedig a zene! Az egész film ABBA számokkal dolgozik, szóval engem ez már alapból megnyert. Imádom az ABBA-t, remek számaik vannak, ráadásul a zenék szövegei annyira illeszkednek a történethez, mintha direkt így íródtak volna. Persze az alkotóknak alapból ez volt a terve, és éppen ők voltak azok, akik a történetet az adott zenék köré írták, de azért valljuk be, hogy nem minden együttes életművéből készülhetne értelmes film.

Érdekes kísérlet lenne mondjuk megpróbálni musicalt írni például a Metallica, vagy a Red Hot Chilli Peppers dalaiból, de azért ha ez valaha megtörténne, akkor én tuti vennék rá jegyet. Annak ellenére, hogy nem jósolnék neki nagy sikert.

Érdekes egyébként, mert meg lehet figyelni, hogy mindig csak bizonyos témák állnak a zenés filmek középpontjában. Valószínűleg ez azért van, mert akármiből nehéz dalt írni. Például ha lenne egy film, akinek egy autószerelő műhely áll a középpontjában, akkor remek történetet lehetne köré kerekíteni, viszont nem hiszem, hogy a mondanivalóját dalban is jól meg lehetne fogalmazni. Gondoljunk csak bele, mégis hogy hangzanának az olyan dalcímek, mint „Villáskulcs és csavarhúzó”, vagy „Motorolaj és egyéb kenőanyagok”, vagy éppen a „Kuplungcsere blues”. Most, hogy így belegondoltam, vicces lenne, de mégis úgy érzem, hogy ez nem feltétlen az a műfaj, ami megzenésítve is komoly tud maradni. Aztán ki tudja. Lehet, hogy egyszer majd feltűnik a színen egy olyan forradalmi és bátor rendező, aki egy autószerelő műhely mindennapjait szeretné megzenésítve a filmvászonra vinni. Végül is, miért ne? Attól még, mert én nem tudom ezt elképzelni, még jól is elsülhetne a dolog. Ha esetleg éppen egy filmrendező is olvassa ezt a bejegyzést és úgy érzi, hogy inspirálta az ötletem, akkor nem haragszom meg, ha a stáblistában rólam is megemlékezik. Na jó, csak vicceltem. Azt hiszem az imént leírtakra nagyon kevés a matematikai esély.

Ti egyébként szeretitek a zenés alkotásokat? Megértem, ha valaki erre azt válaszolja, hogy nem, hiszen nem vagyunk egyformák. Sokan a színházban is inkább a komolyabb, prózaiabb darabokra ülnek be, a musicaleket és az operettet pedig messziről kerülik. Nincs ezzel baj, de azért a biztonság kedvéért én szívesen ajánlok néhány olyan filmet és színházi alkotást, amiket érdemes megnézni, mert könnyedén elvarázsolja az embert.

Tiniknek például kötelezővé tenném a High School Musical filmeket! Felnőtt fejjel talán annyira nem izgalmas a vívódó tinédzserek szerelmi története és ármánykodásai, de azok számára, akik pont abban a korban vannak, mindenképpen ütős lehet.

Minden korosztály számára ajánlanám a már említett Mamma Mia-t is. Mondjuk ha valaki falra mászik az ABBA számoktól, az inkább ne vágjon bele, mert akkor nagyon hosszú lesz az a másfél óra, viszont azok számára, akik kedvelik, vagy akár csak nem utálják ezt a svéd együttest, azok adjanak neki egy esélyt!

Visszatérve a műszakibb témára, ha valakit érdekel a zene, a tánc és az industriális világ, akkor az örök klasszikus Flashdance-t nem érdemes kihagyni. Anyukámnak például az az egyik kedvenc filmje, engem is ő szoktatott rá. És ha már tánc és zene, a szerelmesebb vonal követőinek ott van a Dirty Dancing is! Nem csak a klasszikus, Jennifer Gray-es, hanem a kétezres évek elején készült második rész is. Noha nehéz az elsőnek a nyomába érni, szerintem a modernebb hangulató, perzselő, kubai ritmusokkal tarkított második rész is megér legalább egy próbát. Én személy szerint már vagy tízszer láttam, rongyosra hallgattam a belőle készült soundtrack CD-t, és ciki nem ciki, nekem jobban tetszett, mint az első rész.

Ha pedig még mindig vannak olyan emberek, akiket nem sikerült meggyőznöm arról, hogy a zenék igenis fontos részei egy filmnek, akkor talán majd most. Nem minden filmben vannak olyan zenék, amiknek szövegük is van. Sokszor szinte fel sem tűnik, hogy szól valami a háttérben, mert olyan jól illeszkedik az adott jelenethez és hangulathoz, hogy szinte belesimul a történetbe. Az olyan alkotások, mint a Csillagok Között, az Angyalok és Démonok, vagy éppen a Star Wars filmek, nem lennének ennyire ütősek, ha nem állna ott a rendező mellett egy kiváló zeneszerző, aki még élettel telibbé változtatja a történetet.

Nekem személy szerint Hans Zimmer a kedvenc filmzene szerzőm. Esküszöm, hogy az az ember akármihez nyúl, az arannyá válik. Ha egyszer filmet rendeznék (amire kb nulla százalék az esély), akkor biztos őt kérném fel rá, hogy komponáljon hozzá aláfestő zenéket. Például a már említett autószerelős filmhez, ha szöveges, musical-szerű zenék nem is passzolnának, a Hans Zimmer féle betétek biztos letaglózóvá tudnák tenni a történetet. Most, hogy így belegondolok, ebben egész sok potenciál lenne. Szerintetek is érdekes alkotás sülne ki belőle?

Szeretitek a filmzenéket? Van esetleg kedvencetek?