Ha már a zene sem gyógyír, jöhet a pirula!

Konduktorként a munkanapjaim egyben áldás és átok. Imádok a gyerekekkel foglalkozni, a mosolyuk instant elolvadok. Minden kis apróságban mást szeretek, még ha néha az őrületbe is kergetnek a viselkedésükkel. A mindennapi stressz, hogy nehogy valami bajuk essen, mert engem tesznek felelőssé, az a hatalmas zaj, ami velük jár, ki szokott meríteni a napjaim végére. Gyengébb napjaimon, vagy amikor valami front vonul át a fejünk felett, mire hazaérek a fejem annyira hasogat, hogy muszáj kezdenem vele valamit, nem bírok ölbe tett kézzel ülni, mert csak szenvednék.

Sok mindennel próbálkoztam, de két dolog vált be igazán.

Az egyik, hogy klasszikus zenéket vagy filmzenéket hallgatok. Az akusztikus hangszerek tónusa egyszerűen csodálatos. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a megoldást. Filmzenék közül legjobban Ennio Morricone komponálásait, hangszereléseit szeretem. Csukott szemmel hallgatva, mindig tova repít egy szebb nyugodtabb dimenzióba, elérem a teljes nyugodtság állapotát. Klasszikus zenéből pedig Arcangelo Corellit szeretem legjobban. Tökéletesen esztétikus zenét komponált. Kutatások szerint, a zenéje még a pocakban lévő babának is, sőt születés után a hisztis csecsemőket megnyugtatja!

Viszont, ha a zenehallgatás nem válik be, nem marad más, mint a 21. századi megoldás. Be kell kapni azt a bizonyos bogyót. Ha menthetetlen a helyzet, akkor igen is ehhez a módszerhez kell fordulni, nem véletlenül tart itt a gyógyszeripar, hisz rengeteg hasznos gyógyszer van már és az egyik legáltalánosabb és egy átlagember, átlagnapját nézve leghasznosabb pirulája a fájdalomcsillapító.

Ma már célzottan hatnak a fájdalomra nagyon gyorsan, kellemetlen mellékhatások nélkül. A legtöbb, már nem csak a kellemetlen érzést mulasztja el, hanem láz és gyulladás csökkentő is. A táskámban mindig van egy dobozzal, mert nem csak nekem lehet rá szükségem, hanem benn a gyerekeknek is. Sajnos a mostani intézményekben elég gyatra a felszereltség gyógyszer téren, pedig, az egyik legfontosabb dolog lenne, mert a gyerek az gyerek, ezért mindig történik vele valami! Mindezek mellett még azért is jó, ha az ember hord magánál fájdalomcsillapítót, mert bármilyen élethelyzetben, vizygán, munkahelyi beszámolón, fellépésen vagy bárhol, ha rá tör az emberre a fejfájás, hamar átsegítheti magát a fájdalmakon, vagy csak enyhítheti azt, és már is koncentráltabbá válik.

Pont a konduktori államvizsgámnál volt erre szükség. Aznap hihetetlenül nagy fejfájással ébredtem, sajnos hajlamos vagyok a migrénre. Otthon is csak szédelegtem, alig bírtam össze szedni a dolgaim, csak a fejemet fogva bírtam ülni és támaszkodni az asztalon. Otthon nem találtam semmi gyógyszert rá, így megpróbáltam segítségül hívni a bakelit lemezeket! (Zárójelben megjegyezném, hogy zenét csak bakeliten érdemes hallgatni, mert akkor adja vissza a zene az igazi mivoltát) De sajnos ez sem vált be, sőt akkor úgy éreztem, hogy csak rontott a dolgon. Elindultam, a lépcsőn alig bírtam lemenni, annyira szédelegtem a fájdalomtól, pedig sietnem kellett, mert így is késésben voltam. Mikor beértem a kampuszra kiderült a sorrend, szerencsére nem én voltam az első vizsgázó, hanem csak az ötödik. Gyorsan kiszaladtam és a legközelebbi gyógyszertárban kértem a nyavalyámra valami orvosságot. Kifizettem és távoztam. Gyorsan bementem az egyetem vécéjébe és a pirulákat csapvízzel kísértem a gyomromba. Már az előttem lévő volt benn, szóval reméltem, hogy a modern kor vívmány segít nekem a mostani helyzetben. Mikor a bizottság elé kerültem, már nem éreztem szinte semmit. A vizsgám remekül sikerült, így ötös érdemjeggyel végeztem! Azóta tartok magamnál mindig egy doboznyi fájdalomcsillapítót!

Máig tartom ezt a szokásom és a munkahelyemen is mindig megköszönök a gyerekek nekem a gondoskodásom. Azért, ha tehetem, első sorban nem gyógyszert adok nekik, hanem zenét hallgattatok velük és próbálom tanítani nekik a minőségi zenehallgatást, mert a zene a legjobb gyógyír, ha nem is egyből hat!