Nem tudod, miről maradsz le, amíg nem próbáltad ki ezt az oldalt

Néha napján, van, hogy az embernek nincsen kedve semmihez. Ezzel nem is lenne baj, a hiba akkor kezdődik el, amikor a környezetében élő embereknek sincs kedve semmihez. Így voltunk ezzel múlt hét szombaton mi is, a párom meg én.

Egész nap csak döglődtünk, és nem csináltunk semmit. Semmi hasznosat legalábbis. Egyébként a dolgok szerintem akkor a legsúlyosabbak, amikor már például a különböző filmek nézéséhez is fáradt az ember.

Nekünk igazából az volt a problémánk, hogy nem tudtunk dönteni. Ugye, ugye a kedvetlenség teljesen elvette az ítélőképességünket is. Bennem felmerült, hogy nézhetnénk valami romantikus nyálat, amitől kicsit visszatér az életkedvünk. Ezt Dávid, a párom, azonnal elvetette, mondván: Blöe! Na kösz, szép.

Ő persze valami ostoba zombis vacakra gondolt, hogy attól majd aztán mind a ketten jól felrázódunk! Hát ezt meg nekem kellett megvétóznom, ugyanis nem óhajtottam a hétvége hátra levő részét azzal tölteni, hogy reszketve és minden résbe bepillantva merészkedek ki a mosdóba még fényes nappal is.

Nem jutottunk tehát dűlőre. Közben keresgéltünk a videós csatornákon a filmelőzetesek között, hátha találunk valamit, amire mindketten rábólintunk. Aztán egyszer csak beúszott az egyik közös kedvencünk, egy ős régi rajzfilm sorozat. Imádjuk már a főcím zenéjét is.

És innentől kezdve nem volt megállás! Egész nap a bugyutábbnál bugyutább mesefilmek annál is mókásabb zenéit hallgattuk. Nagyon jól szórakoztunk, magunk is meglepődtünk, hogy ilyen jó hangulat kerekedett egy ilyen pocséknak ígérkező napon. Nagyokat kacarásztunk, táncoltunk, eljátszottuk a dalokat, felidéztük a történeteket, megbeszéltük a kedvenc részeinket.

Épp a Kacsameséket üvöltöttük elképesztő hangerővel (a szomszéd macskái is becsatlakoztak), amikor Dávid kislattyogott a konyhába, hogy főzzön egy kis kávét, ha már ilyen remek kis bulit rittyentettünk magunknak. Aztán letargiába esett. Na tessék! Az utolsó szemig elfogyott az összes kávénk. Egy csepp sem maradt sehol.

Na persze, kedves olvasóm, joggal teszed fel nekem a kérdést, hogy hát miért nem mentetek el otthonról és vettetek magatoknak egy zacskó kávét? Hát azért! Azért, mert attól, hogy a filmzenék feldobták a hangulatot, ehhez az egészhez, amit ti mind életnek neveztek, azért nem lett több kedvünk.

Olyan egyszerű ez a mesékben! Nincsenek benne olyan nagy bonyodalmak mint mi, meg a kiflancolt, teljesen üres kávés dobozunk. Szóval igen, a következő fázis a mélységes önvád és magunkba süllyedés. Ki nem vett kávét? Mért nem vett kávét? Honnan lesz most kávénk? A zenehallgatást is abbahagytuk.

Én meg az ölembe vettem a laptopot, mint valami lapos kiscicát, hátha valami vigaszt lelek benne. Beütöttem a keresőbe a kávé szócskát és rámentem a képekre. Gyönyörű habos csodák mindenütt. Nem lett jobb kedvem, úgyhogy már majdnem lecsuktam. Aztán beírtam, hogy “hogyan lehet a kávé zaccot másodjára is felhasználni?” Nem kellett volna, egy csomó furi dolgot dobott ki.

Beírtam még egy csomó kávéval kapcsolatos dolgot, amikor rátaláltam az ajandek.varazslo.hu/blog/item/ajandek-kaveimadoknak
oldalra. És ez egy teljesen új dimenziót nyitott meg számomra. Jó persze, te most azt gondolod, kedves olvasó, hogy miért, hiszen ez csak egy szimpla oldal. És igazad van. Mmm, meg nem is. Mert mit tudott nekem nyújtani ez az oldal az első öt-tíz percben? Elfoglaltságot. A blog bejegyzés ugyanis elolvastatta magát és nagyon sok érdekes információval gazdagodtam, amiket izomból megosztottam a mellettem mozdulatlanul heverő és csendben agonizáló Dáviddal.

Először nehezen reagált, de aztán felkapta a fejét! ‘Lesz nekem kávé?’ Mondom, nem, ebből most nem, de gondoskodhatunk magunknak előre és ki tudja, a végén még ahhoz is megjön az erőnk, hogy kimozduljunk a lakásból és elinduljunk egy igen veszélyes kávébeszerző kalandra.

Átugrottunk a kávékínálatukra. Eszméletlenül sok terméket soroltak fel egy helyen, szuper elrendezésben. Kávé nélkül nem tudunk élni, nem is értem, mért nem fedeztük még fel eddig ezt az oldalt. Külön érdekes ez azért is, mert minden barátunk imádja a kávét és elég sűrűn ajándékozunk egymásnak kávés cuccokat, de ha erről a lehetőségről tudtunk volna, sokkal előbb látogatunk el ide.

Ó te jó ég, mennyi gyötrődő kíntól óvott volna meg minket! És tudjátok, hogy mi a legjobb az egészben? Hogy nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy az a hangulat, vagy jobban mondva hangulat hiány, ami ma ránk szakadt, akkor is elő jön, mikor hamar, sebtiben kell valami ajándékot összeszednünk, mert lakásavatóra megyünk, mert névnapot köszöntünk, mert ilyenekre vagyunk mi mindig hivatalosak. És ha ezentúl megint megkörnyékez minket a dögvészes hangulat, és semmi affinitásunk nem lesz arra, hogy nyakunkba vegyük a várost és két órával előbb induljunk, hogy valahonnan leakasszunk egy díszes dobozos Nescaffét, csak ide fellátogatunk.

Eleve a honlap rózsaszín színárnyalata örömet fakasztó látvány, de az egész dolognak az egyszerűsége egyszerűen csak elkápráztat. Minden nagyon kézenfekvő az oldalon. Tényleg, eszméletlenül sok helyről szedték össze a termékeket, amikről náluk, egy helyen megtaláljuk azokat a legfontosabb információkat, amik alapján el tudjuk dönteni, hogy ezt szeretnénk-e. Gondolok itt az árára, a kinézetére, az elérhetőségére. Aztán, hogy úgy döntök, hogy igen, ez nekem kell, akkor egyszerűen tovább söpör az aktuális weboldalra és a továbbiakban már ott kell intéznem a dolgaimat. Egyszerűen szuper az egész!

Addig-addig nézegettünk és keresgéltünk, kipróbáltunk különböző kereső szavakat is, hogy miket találhatunk, hogy jól be is rendeltünk több típusú kávét, mert megjött a kedvünk a próbálgatáshoz! És igen, végül kabátot és cipőt is húztunk és elmentünk a közeli cukrászdába, hogy megünnepeljük a végül sikeresen megmentett napunkat. Hogy mivel is? Ja, persze: naná hogy egy-egy nagy bögre kávéval!